A teljesség igénye nélkül szeretnék veletek megosztani az érzelmi evéssel kapcsolatban:
Az érzelmi evés igazából egy étkezési zavar, mert nem a biológiai szükségletünk határozza meg, mikor és mennyit eszünk, hanem az érzelmeink.
Mikor pozitív vagy negatív feszültség keletkezik bennünk, automatikusan étel után nyúlunk, étellel nyugtatjuk magunkat, ha szomorúak vagy dühösek vagyunk. Kedvenc csokinkkal, sütinkkel vigasztalódunk, ha bánat ér bennünket. Egy űrt, hiányt étellel próbálunk pótolni vagy egyszerűen étellel jutalmazzuk magunkat.
Ez legtöbb esetben egy tanult viselkedés.
Érdemes megvizsgálnunk, visszaemlékeznünk, hogy gyermekkorunkban mikor szomorúak, dühösek voltunk, vagy félelem lett úrrá rajtunk, a szüleink adtak-e teret ezeknek az érzéseknek a megélésére? Együttéreztek-e velünk, segítettek-e megnyugodni? Ha igen, miként segítettek nekünk?
Lehetséges, hogy étellel nyugtattak, étellel terelték a figyelmünket másfelé? Szomorúság esetén vagy doktor bácsi/néni után előkerült a kedvenc csoki a fiókból? Hangzott el olyan mondat, hogy:
„Ami a tányérodon van, mind meg kell enned!”, „Addig nem állhatsz fel az asztaltól, míg meg nem etted, amit a tányérodra tettem!”?
Tehát érdemes megfigyelni, ha feszültség keletkezik bennünk és automatikusan megkívánunk valamilyen ételt, valószínűleg érintettek vagyunk az érzelmi evésben. Családunk étkezési kultúrájára hatással vannak hozott mintáink.
A sikertelen diéták hátterében sokszor az áll, hogy ezeket a tényezőket nem vesszük figyelembe.
A fent említettek miatt gyakran kérem pácienseimtől, hogy étkezési naplójukba azt is jegyezzék fel, ha valamilyen érzelem hatására esznek, és próbálják meg megnevezni az adott érzelmet. Az érzelmi napló vezetése rendkívül hasznos, ha a fent említett étkezési zavar fent áll.
Étkezési zavar esetén mindenképp fordulj szakemberhez segítségért, ha változtatni szeretnél életmódodon!